Van lift a 10 emeletes panelban. Van lift, amely az utcára néz. Van, ami néhány 10 másodperc alatt visz fel több 10 emelet magasra. Van szűk, van tágas. Hannoverben pedig van egy, melynek padlója nem vízszintes a talajjal és még átlátszó is. Ha ez nem lenne elég, hogy kényelmetlenül érezd magad, akkor a bónusz: egy szűk folyosóban megy fel, ráadásul úgy, hogy a folyosó nem egyenes. Ezt látod beszállás után a lábad alatt. Hannoveri élményeink egyik legjobbja.

Legalábbis mi Grúziában úgy éreztük, mintha a két és fél órás repülőúttal nem csak országokat és időzónákat szeltünk volna át, hanem a naptár is visszalapozódott volna, és mi hirtelen a kilencvenes évek elején találtuk magunkat. Csak épp a TV-ben nem Dévényi Tibi bácsi dobálta a pöttyös labdát.

Az első posztok egyikében azt írtam, hogy a projektünk 0. kilométer köve az lehetett, amikor Krisz elhívott Kolozsvárra. Ez így is volt, azonban időrendi sorrendben Kolozsvár előtt sikerült még egy utat megcsípnünk, így lett az első közös utunk célpontja Brüsszel. Első közös út, egy cél van csak: ne legyen semmi gáz. Ez majdnem sikerült. Majdnem.

Festői látvány, gondolák, középkori városkép - ez az első három dolog, ami eszembe jut, ha Bruggere gondolok. Na meg az, hogy sajnos kevés volt a telefonom tárhelye a képeknek, mert Brugge volt azon városok egyike, ahol a legszívesebben lépésenként álltam volna meg egy fotóra.

Jobbnál jobb ételek, kiváló sörök és elképesztően sok látnivaló. Én így összegeztem magamban Prágát a 2017. novemberi utunk végén. Hideg volt már, de élveztük a túrát. Ráadásul ezen kívül is több szempontból érdekes útról van szó.